A szuperérzékeny gyermekek jobban érzik magukat, ha életük egy megszokott menetrend szerint zajlik. Nagyon fontos, hogy ne túl merev, de következetes rend legyen az életükben. A kulcsszó a következetesség!!
Tudniuk kell, hogy mit vársz tőlük és mire számíthatnak, ilyenkor nagyobb biztonságban érzik magukat. Ha nem értik pontosan a szabályokat nem tudnak alkalmazkodni hozzájuk. Pontosan el kell mondani nekik, hogy mit vársz tőlük és ezt következetesen be is kell tartani. Ha ismerik a határokat nagyon nyugodtak tudnak lenni.
Az azonnali büntetés helyett, meg kell beszélni a gyermekekkel a meggondolatlan tetteket, mert így pontosan fogják tudni, hogy miért és milyen módon sértették meg az általad felállított szabályokat.
1. TIPP:
Mindig azt tedd, amit mondasz! MINDIG!
Ha valamit megígérsz gyermekednek, gondold át ezerszer, hogy van-e értelme és fontold meg jól, hogy be tudod-e tartani. Soha ne beszélj csak azért, hogy mondj valamit. A gyerekek minden ellentmondást, ellentétet a bizalom megsértésének élik meg.
A külvilág előtt mindig állj gyermeked mellé és bízz benne. Az érzékeny gyermekek nagyon aggódóak és szeretetteljesek, általában nem élnek vissza a bizalmaddal.
A gyerekek intenzíven érzékelik hogyha szavaink és tetteink nem mindig fedik egymást. A testünk mást mond, mint a szánk. Észreveszik azt is, hogy nem tartjuk olyan fontosnak az ígéreteket, és sokszor nem tarjuk be őket. Egy idő után megvonhatják tőlünk a bizalmukat, és odáig mehet a dolog, hogy sem önmagukban, sem semmiben nem bíznak többé.
Az érzékeny gyerekeknek is szükségük van bizonyos mértékű korlátozásokra, rendre, rendszerességre. Így nem válnak követelőző, a családjukon uralkodó gyermekké, majd önző felnőtté, hanem ajándékká válnak a világ számára.
Akármennyire is felnőttesnek tűnnek számunkra, attól ők még gyermekek, akiknek útmutatásra és rendszerre van szükségük. Nekünk kell kijelölnünk a határokat, megszabnunk valamiféle rendszert ahhoz, hogy tudják mire számítsanak, és megtanuljanak boldogulni ebben a világban.
A világosan megfogalmazott és mindkettőtök részéről megértett szabályok, határok és elvárások a viselkedéssel kapcsolatban, biztonságérzetet és stabilitást adnak. A határok segítenek a gyerekeknek, hogy jobban tudják önmagukat és életük különböző helyzeteit kontrollálni. A határoknak egyértelműnek kell lenniük és nem lehetnek túlságosan korlátozóak sem.
2. TIPP:
Beszélj gyermekeddel a fennálló határokról, mert először azok okát és helyességét kell belátnia ahhoz, hogy elfogadja a szabályokat. A szabálynak, hitelesnek is kell lennie, és be kell tartani, anélkül, hogy közben merevvé és rugalmatlanná válnál.
Miközben a szabályokról beszélsz gyermekeddel, érintsd meg őt, a karját, a vállát vagy a fejét. Ez a fizikai kapcsolat megerősíti a korlátozást, amelyet kiszabunk, miközben gyermekünk látja és érzi, hogy szeretjük.
3. TIPP:
Ha például egy otthoni szabályt hagynak figyelmen kívül, kezdjük azzal a beszélgetést, hogy magyarázzák el, mivel szegték meg azt a szabályt. Így tudatossá válik számukra a tettük. Ezután megkérdezhetjük, hogy legközelebb hogyan viselkednének, hogy más döntést hozzanak. Adjunk nekik elegendő időt, hogy átgondolják a válaszukat.
Fontos a rugalmasság és a türelem, a gyermek meghallgatása s a szabályok megbeszélése, mert mindez a gondok orvoslásának részét képezi. A puszta rendreutasítás nem oldja meg a helyzetet.