A kommunikáció fontossága egy szuperérzékeny gyermeknél

A kommunikáció milyensége és hogyansága, kiemelt fontosságú a szuperérzékeny gyerekek esetében. Az is különösen fontos, hogy kommunikációnk kiegyensúlyozott legyen. Bár a gyerekek sokszor bölcsebbek, mint azt a koruk indokolná, azért ebben a világban még nem felnőttek. Mély értelmű szavaik és nagy tetteik mellett könnyen elfelejtjük, hogy még gyermekek.

Néhány szülő azonban elköveti azt a hibát, hogy ragyogó tehetsége miatt, nagy teljesítményre kényszeríti gyermekét. Ezek a szülők sajnos a régi valóságkép felfogásából indulnak ki, mely már nincs hasznára a világnak. Nem élhetünk a gyermekeinken keresztül, itt az idő, hogy teljességünk és tudásunk birtokában lépjünk ki a világba és éljük a saját életünket.

A gyerekeknek őszinte, nyílt beszélgetésekre van szüksége, ahol nem csak szavaink, hanem tetteink és energiáink révén is beszélünk. A gyermekeink úgyis tudják, érzik, hogy mi az igazság még akkor is, ha mi nem tudjuk.

Vajon összhangban állnak-e szavaink tetteinkkel, vagy mondunk valamit és mást csinálunk? Nyíltan, bizalmasan és őszintén fordulunk feléjük, mit árul el a testbeszédünk?

Ha a gyermekek komoly figyelmet kapnak, megtapasztalhatják a tökéletes testi és szellemi ellazulást és megkönnyebbülést.

Amit tehetsz:

  • hallgasd őket elmélyülten,
  • mondj nekik igazat,
  • bátorítsd különleges képességeik használatára,
  • kérdezd meg a véleményüket és
  • szélesítsd ki a kommunikációt.

Teljesen jelen kell lenned a társaságukban és lelassítani annyira, annyi ideig, hogy tökéletesen megtapasztalhasd őket.

Fontos, hogy ne legyél lekezelő, és úgy beszélgess velük, hogy akkora tiszteletet sugározz feléjük, mintha egy kedves barátoddal beszélgetnél.

Ha gyermekeink nem beszélhetnek az érzéseikről és aggodalmaikról, és ezek felhalmozódnak bennük, nyugtalanná válhatnak vagy akár nem tudnak elaludni.

Ha arra ösztönzöd gyermekeidet, hogy megnyíljanak és őszintén beszéljenek az őket foglalkoztató kérdésekről, gondolatokról, sokkal ritkábban fog náluk előfordulni düh – és haragkitörés.

A gondoskodás fontossága

Gondoskodásra van szükségük, ami azt jelenti, hogy megbecsüljük, szeretjük, kommunikálunk vele, nyitottan meghallgatjuk, amit mondani akar. Alapvető szükségleteinél többet adunk neki, mert megadjuk a belső egyensúlyához elengedhetetlen érzelmi, lelki, értelmi és fizikai eszközöket. Lemondunk a régi viselkedésmintákról, melyek már nem válnak be és tudatosan új utakat keresünk saját és gyermekünk életében.

Ez a gondoskodás azt jelenti, hogy szívvel-lélekkel részt veszünk az életében. Nem pedig azt, hogy elkényeztetjük, hogy kis felnőttként kezeljük vagy, hogy megveszünk neki mindent, amit csak szeretne.

Az útmutatás szükségessége

Napjainkban sokkal nagyobb szükségük van útmutatásra a gyermekeinknek, mint valaha. Bár azt a benyomást keltik, hogy mindenben jól boldogulnak, és felismerik a lehetőségeiket, de nem elég idősek ahhoz, hogy mások tanácsa nélkül életre szólóan határozzanak.

Segítséget nyújthatsz nekik magyarázataiddal, információval, lehetőségek felvázolásával, tanácsokat és rendszert is felajánlhatsz nekik.

Segítsd a döntéshozásban

Az egyik legnagyobb hiányosság, hogy idősebb gyermekeknél a szülők teljes mértékben a gyermekre bízták a döntéshozást, viszont nem adtak elég útmutatást ahhoz, hogy élni is tudjon ezzel a szabadsággal.

Ezek a gyermekek emiatt sokszor tehetetlenek és bizonytalanok, és lassan döntenek. Vagy azt választják, hogy nem döntenek.

Felelősségteljesen kell útbaigazítanod gyermekeidet, és meg kell tanítanod nekik, hogy hogyan hozzanak jó döntéseket.

TIPP:

Ha döntenie kell, segíthetsz neki megismerni a különböző döntések lehetséges következményeit. Ha átbeszélitek az összes forgatókönyvet, megtanulja minden oldalról megvizsgálni az élethelyzeteket. Így a jövőbeni döntéshelyzeteket átgondoltan fogja megközelíteni.

Bármire is kényszeríteni a gyermekedet, csak vitához vezet, viszont, ha elmagyarázod neki, hogy milyen logika húzódik a háttérben, akkor könnyebben beleegyeznek a dologba vagy előhozakodnak valami más jó megoldással.

Engedd meg nekik, hogy mások legyenek, és ne kényszerítsd őket a “normális” skatulyába. Szeresd őket olyannak amilyenek.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük