A szégyenérzet csökkentése

A szégyen egy nagyon erős, belénk ivódott, önreflexiós érzelem. Sokkal több, mint önbizalomhiány. Pszichológusok meghatározása szerint a szégyen annak az érzete, hogy egész énünk romlott.

A szuperérzékenyek rendkívüli módon hajlamosak a spontán szégyenkezésre. Már egy kis röstelkedés is nagyon sokáig eltarthat náluk. Ez az érzés lényegében azt sugallja nekik, hogy nem elég jók.

Gyakran előfordulhat, hogy amikor szuperérzékeny gyermekedet rendkívül dühösnek látod, az abból adódik, hogy valamiért megszégyenült és nem bírja ezt az érzést elviselni.

Itt is a legjobb taktika az elkerülés, megelőzés, úgyhogy nézzük meg, milyen módszereket használhatunk a szégyenkezés ellen.

Ne ess át a ló túloldalára

 Azaz ne vonakodj megdorgálni a gyerekedet, ha mégis szükséges lenne. Egy tudományos kutatás kimutatta, hogy a szégyenre való nagyon erős hajlamot, éppen a fegyelmezés teljes hiánya okozza! Ezekben a családokban a fegyelmezést egy teljesen szükségtelen dolognak ítélték meg a szülők, mert eldöntötték, hogy bármi, amit a gyermekünk tesz, semmiképp nem lehet jó, így fölösleges fegyelmezni mert úgysem ér semmit.

A gyerekek ilyenkor úgy érezhetik, hogy ők annyira reménytelenek, hogy nem is próbálnak úgymond „javítani” rajtuk.

Azt mondhatjuk, hogy még a legügyetlenebb fegyelmezési módszer is sokkal több törődést sugall, mint egy olyan viselkedés, ami azt üzeni, hogy egyszerűen lemondtál róla.

Fontos a te önismereted

Sok szülő még a mai napig is a megszégyenítést alkalmazza a fegyelmezés eszközeként. Lehet, hogy téged is így neveltek a szüleid. Sokszor előfordul, hogy azon kapod magad, hogy a szüleidtől hallott jól ismert mondatokat ismételgeted a gyermeked felé, amit lehet, hogy neked is mondtak.

Itt az ideje, hogy tudatossá válj arra, hogy te magad mennyire vagy hajlamos szégyenkezni, és csináld másképp, mint a te szüleid!

Amennyire csak lehet, ne kövesd a szüleid által nyújtott mintát, és ne szégyenítsd meg a gyermekeidet úgy, ahogy esetleg te is átélted.

Ne hangoztasd túl gyakran az elvárásaidat

Mindig biztasd egy kicsit, hogy képesnek tartod egy feladatra, de ne ess túlzásba. Ha hajlamos vagy nagy elvárásokat támasztani gyermekeddel szemben, jobb, ha hallgatsz erről és inkább nem vársz el semmit.

Élvezd inkább a vele töltött időt, segíts, hogy igazán nekivaló pályát találjon, ahol boldog és sikeres lehet. Ne rágódj a képességein és a jövőjén.

Fontos, hogy gyermeked ne térjen le a saját útjáról a te kedvedért, hanem olyan dolgot csináljon, ami leginkább megfelel alaptermészetének.

Beszéljétek meg, hogy ő mit szeret, szeretne csinálni, miben leli örömét, mit szeretne elérni és a különböző életstílusok, mit jelentenének, mit tartogatnának az ő számára.

Ne hasonlítgasd egymáshoz a gyerekeidet

A testvérek egy családon belül is nagyon különbözőek tudnak lenni, akár szuperérzékenyek, akár nem. Nagyon meggyőzően fejezd ki, hogy mindketten egyformán értékesek a számodra, és a különbözőségek taglalásával csínján bánj. Lehetőleg ne is hasonlítsd össze őket, kizárólag az erősségeiket hangsúlyozd és emeld ki.

Fogd vissza a csipkelődést

Vannak családok, ahol állandó napirenden van egymás ugratása, csipkedése. Szerintük ez csak a szeretet megnyilvánulása és vicces is. De az ilyesfajta viccelődés során igencsak rosszindulatú megjegyzéseket, célzásokat is könnyed stílusban meg lehet tenni. Ezek a megjegyzések általában megszégyenítő, kifigurázó jellegűek.

Szuperérzékeny gyermekedet csak akkor ugrasd, ha teljesen biztos vagy abban, hogy azt ő is szeretetteljes, gyengéd és szellemes tréfaként fogja fel, sőt akár viszonozhatja is.

Ne érezze magát bűnbaknak

Különösen a kicsik hajlamosak az énközpontú gondolkodásra és azt hihetik, hogy „Anya és Apa azért veszekednek, mert én rossz vagyok.”

Valamiért a gyerekek jobban érzik magukat, ha azt hihetik, hogy egy eseménynek ők az okozói. Ilyenkor úgy érezhetik, hogy ők irányítják a dolgokat. Főleg akkor folyamodnak ehhez a módszerhez, amikor még csak annyit értenek a világból, hogy bizonyos rossz dolgok csak úgy megtörténnek. És ilyenkor kell valami indok, ami értelmet ad az egésznek.

Fontos, hogy beszélj a gyerkőcöddel az esetleges problémákról, hogy mit értett meg belőle és tudja-e mi okozza őket.

Állj készen egy neki szóló frappáns magyarázattal, ami az életkorának megfelelő és kellően vigasztaló hatással bír számára!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük