Egy újabb kihívás, amivel szembe kell nézned érzékeny gyermeked nevelése során, nem az érzékenységével kapcsolatos, hanem azzal, hogy mások hogyan látják kívülről a gyermekedet.
Valószínűleg olyasvalakinek fogják őt ismerni, aki minden apróságot észrevesz, mély érzésű, tízig számol mielőtt bármibe belekezdene és sokáig rágódik a dolgokon.
Általános emberi tulajdonság, hogy amikor találkozunk valakivel, aki valamilyen szempontból más, azonnal felmérjük, hogy különb-e nálunk és hogyan viszonyuljunk hozzá. Ezzel minden gyereknek, aki más, mint a többiek, szembe kell néznie.
Azonban ennek a „másságnak” is megvannak a maga előnyei. Emlékszel legfőbb mottónkra? ”Ahhoz, hogy a gyermeked rendkívüli legyen, fogadd el örömmel, hogy a gyermeked rendkívüli.”
Biztosan lesznek barátok, rokonok, tanárok, akik csodálatosnak látják majd gyermekedet. Belőlük kell önbizalmat merítenie akkor is, amikor majd olyanokkal találkozik, akiket nem hat meg az érzékenysége.
Van néhány olyan kultúra, ahol a társadalomban nagy megbecsültség és tisztelet övezi az érzékenyeket. Például a természetközeli népek nagyra tartják szuperérzékeny füvesasszonyaikat, nyomkövetőiket és sámánjaikat.
A mi kultúránkban sajnos a legtöbben nem fogékonyak és nem is értik meg az érzékenységet.
Nézzük, hogy mégis mivel tudsz erőt önteni gyermekedbe és mivel tudod őt megvédeni az előítéletektől:
Nézd meg, hogy te magad hogyan viszonyulsz az érzékenység kérdéséhez
Mivel egy olyan kultúrában élünk, ami nem igazán értékeli a csöndes, félénk gyerekeket, lehet, hogy neked magadnak is le kell küzdened az előítéletedet a saját gyermeked érdekében.
Kutatások szerint különösen a félénk kisfiúkat nehezen fogadják el a családban, míg a félénk kislányokat arra biztatják, hogy maradjanak otthon és legyenek az édesanyjuk barátnői.
Fontos, hogy feltétel nélkül elfogadd gyermekedet olyan érzékenynek amilyen. Nagy szerepe van ebben a tudatosságnak – amit megpróbálunk most fejleszteni és egyre jobban kinyitni – mert tudnod kell, hogy a gyermeked egy áldás és lehet, hogy veled együtt annak a személyiségtípusnak a táborát gyarapítja, akiket szuperérzékenyeknek nevezünk!
Beszélgess vele őszintén az érzékenységéről
Beszéljétek meg az érzékenység mindkét oldalát. Ismerd el, hogy van egy kicsit problémásabb oldala is, de nagyon fontos, hogy mutass rá az érzékenység előnyeire is. A jó megfigyelőképességre, a gondoskodó természetre, az empátiára, az odafigyelésre, az elkötelezettségre és még sorolhatod, ami eszedbe jut.
Vannak szülők, akik félnek kimondani is, hogy gyermekük „más”. Viszont, ha úgy teszel, mintha a gyermeked nem lenne más, mint a többiek, azzal inkább csak ártasz neki. A hallgatásod hangosabban beszél majd minden másnál.
Gondold át, hogyan válaszolsz majd mások megjegyzéseire, különösen a gyermeked előtt
Mindig legyen néhány frappáns válasz a tarsolyodban, amivel verhetetlen leszel a témában, míg mások meglehetősen rosszul informáltak.
- Például, ha valaki megjegyzést tesz arra, hogy gyermeked milyen félénk, mondd el neki, hogy érdekes, de te nem látod annak, bár lehet, hogy kívülről úgy látszik, de ő ilyenkor csak figyel és ha már hozzászokott a helyzethez, majd feloldódik. Mondd el, hogy gyermeked inkább fokozottan érzékeny, mint félénk.
- Ha azt mondják, hogy gyermeked túl érzékeny, mondd azt, hogy te ilyennek szereted és kérdezd meg, hogy csinált-e bármi olyat, ami esetleg gondot okoz.
- Ha nem értik miért ilyen válogatós a gyereked, vagy miért nem hord bizonyos ruhákat, elég ha annyit mondasz, hogy a gyerekek nagyon különböznek abban, hogy mit szeretnek enni/ vagy játszani/ vagy milyen ruhát szeretnek hordani (válaszd ki az adott szituációtól függően) és, hogy ez a személyiségüktől függ.
- Durva vagy tolakodó megjegyzések esetén légy határozott és húzd meg a határokat. Mondhatod, hogy nem, a te gyermeked ezt nem akarja csinálni, vagy, hogy ezzel semmit nem fog elérni nála és ezzel nem segít.
Gyermeked ugyanezekkel a válaszokkal lesz felszerelkezve, ha egyedül kell szembenéznie másokkal, és a megjegyzések miatt feltörő önkritika hangját is ezekkel tudja majd ellensúlyozni.
Lépj fel határozottan a gyermekedre irányuló túlzott dicsérgetéssel, indokolatlan figyelemmel vagy sajnálattal szemben
Előfordulhat, hogy egyes emberek olyan különlegesnek és csodálatra méltónak tartják gyermeked érzékenységét, hogy teljesen el vannak tőle ragadtatva. De a gyerek igazából semmivel sem érdemelte ezt ki, mivel nem kellett tennie semmit azért, hogy érzékenynek szülessen. Így emiatt nem kell őt agyon dicsérni vagy az egekig magasztalni, sem arra biztatni, hogy különbnek érezze magát másoknál.
Húzd meg itt a határokat és mondd el, ha szükséges, hogy gyermeked érzékenynek született, ez számotokra így természetes, ő egy ilyen személyiségtípus. Tudod, hogy sokak számára ez szokatlan és újdonságnak számít, de valójában nincs ebben semmi különleges.
Ugyanígy indokolatlan, hogy bárki sajnálja szuperérzékeny gyermekedet. Mindig csak az számít, hogy mit tud kezdeni egyedi tulajdonságaival.