Gyermeked túlreagálja a dolgokat?

Amikor a szuperérzékeny gyermek először találkozik egy helyzettel, gyakran intenzív válaszreakciót válthat ki belőle. Ha a szituáció már ismerős számára az érzelmei is elcsitulnak.

Azért történik mindez, mert sokkal alaposabban dolgozzák fel az őket érő ingereket, érzelmi reakcióik is erőteljesebbek. Minél jobban elképzelnek vagy átélnek egy új helyzetet, annak minden következményével és velejárójával, annál intenzívebb lehet örömérzetük, elégedettségük, de bánatuk és gyötrelmeik is.

Ezek az intenzív reakciók, már csecsemőkorban kezdődnek és kisgyermekeknél is jelen vannak, még ha nem is tudnak beszélni róla. A nagyobb gyerekek, akik már képesek beszélni az érzéseikről, nem biztos, hogy tudatában vannak azoknak – hiszen általában elnyomjuk az érzéseinket, ha elfogadhatatlannak érezzük őket.

Az elfojtott érzelmek fizikai tünetekben vagy megmagyarázhatatlan, oda nem illő helyzetekben törnek fel.

A szuperérzékeny gyerekek általában nem osztják meg gazdag belső életüket a külvilággal. A szuperérzékenyek 70 %-a introvertált személyiség (azaz nehezen barátkozó, hajlamos befelé fordulásra), ők sokszor mindent magukban tartanak.

A közlékenyebb, extrovertált gyerekek – akik könnyen barátkoznak és nyitottabbak a külvilágra is -, érzelmi téren is könnyebben megnyilvánulnak.

A szuperérzékenyeket jobban megviseli az igazságtalanság, a szenvedés és a konfliktus, mint a többi gyereket. Hajlamosak arra, hogy előre lássák a negatív következményeket. Nagyon felkavarja őket az is, ha más gyereket csúfolnak. Ha a szülők veszekednek, még az étvágyukat is elvesztik. Ezek mind tipikus reakciók egy gyereknél, de a szuperérzékenyeknél ez sokkal erőteljesebben jelenik meg.

Vannak azonban kivételek is. Vannak, akik megtanulnak uralkodni az érzéseiken, sokszor túlságosan is.

Az olyan szülők, akik félnek vagy zavarba jönnek saját vagy gyermekük érzelmeitől, annak erejétől, az érzelmek elnyomásával azt közvetítik a gyerekek felé, hogy a legjobb magukban tartani az érzelmeiket.

Az olyan gyerekek, akik születésüktől fogva képesek jól uralkodni érzéseiken, viszont indulatos szüleik vannak, sokszor úgy döntenek, hogy a szigorú önuralom jobb annál az érzelmi káosznál, amit a szüleinél látnak.

Néhány általános tanács arra, hogy hogyan kezeld az erőteljes érzelmeket:

Gondold át, hogy te hogyan kezeled az érzelmeidet, és mit szeretnél, hogyan kezelje érzelmeit a gyermeked

Idézz fel magadban mindenféle érzelmet: szomorúság, öröm, félelem, szeretet, harag, boldogság, düh, a kíváncsiság keltette izgalom. Próbálj meg visszagondolni gyermekkorodra, vajon melyik érzelmet nem élhetted meg szabadon? Éltél-e meg ebben bármilyen korlátozást? Ha ezt sikerült felidézni, most gondold át más szempontból is. A saját gyermekednek ugyanazt tanítod, amit te átéltél? Korlátokat állítasz neki? Fontos, hogy megengedésbe kerülj és engedd, hogy ő a maga módján, szabadon élje meg az érzelmeit.

Beszélj vele az érzelmekről

A szuperérzékeny gyerekeknek különösen nagy szüksége van arra, hogy nevén tudják nevezni a bennük keletkező érzést is, és azt a helyzetet, élményt, eseményt, történést is, ami kiváltotta belőlük az adott érzést. Ez azért fontos nekik, mert pontosan megnevezve a dolgokat, jobban uralmuk alatt tudják tartani a bennük dúló zűrzavart. Tehát hallgasd meg a gyermekedet, ha beszélgetni szeretne erről, segíts neki beazonosítani az érzéseit, hogy mihamarabb tisztába kerüljön azokkal.

Beszéljétek meg azt is, hogy te hogyan kezeled a hasonló érzelmeidet.

Tehermentesítsd őt a negatív érzésektől

Ilyenkor a legjobb, ha elmész vele egy nyugodt, csendes helyre és engeded, hogy kiadja magából az érzéseit, miközben te nyugodt és figyelmes maradsz. A hozzáállásod ilyen legyen: „Mi a baj? Mondd el. Mondj el mindent! Még valami…?” Így később mindketten megértitek majd, hogy mi okozta a feszültséget, és gyermeked is úgy érzi, hogy nem egyedül kell elviselnie a megpróbáltatást. Érezze, hogy mellette vagy és vele együtt cipeled a lelki terheket, amíg meg nem edződik annyira, hogy egyedül is elbírja őket és megbirkózik velük.

Hangolódj rá a pozitív érzelmeire is

Ha a negatív érzelmeire figyelemmel és megértéssel reagálsz, akkor így reagálj a pozitív érzelmeire is.

Ne törd le a boldogságát és lelkesedését hasonló megjegyzésekkel, mint „Na, ha ennyire fel vagy dobva, akkor ideje, hogy rendet rakj a szobádban!” Ezzel elveszítheted a bizalmát és legközelebb nem fogja megosztani veled az örömeit. Így inkább örülj vele együtt és hagyd, hogy szárnyaljon!

A túlingerlődés és a feszültség mindig fokozza az érzelmek intenzitását, különösen a negatív érzelmekét

Egy jó alvás gyakran elmulasztja a rossz hangulatot, míg ha fenn maradtok és megpróbáljátok kibeszélni a történteket, legtöbbször csak rátesz egy lapáttal. Inkább próbálkozz ezzel: „Nem alszunk rá egyet?”

Ha eluralkodnak az intenzív érzelmek, akkor érdemes segítség után nézned

Ha napokon át depressziósnak, lehangoltnak, szorongónak, haragosnak látod, lehet, hogy szakember segítségét kell kérned ennek megoldásában. Ide tartozik a boldog, de álmatlansággal járó „felpörgött” lelkiállapot is.

Ne vidd feltétlenül pszichológushoz, mert ez önmagában is nagyon felkavaró lehet számára. Próbálj meg a szakemberrel kettesben, a gyerek nélkül fényt deríteni a probléma okára. Ilyenkor az a cél, hogy megértsétek a tartós érzések okát, nem pedig, hogy gyógyszeres kezeléssel megszüntessétek őket. Ez csak a legvégső megoldás lehet!

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.