Amikor gyermeked veleszületett alkati adottságát meg kell beszélned a tanáraival, rokonokkal, családtagokkal, barátokkal, egy edzővel vagy más szülőkkel, valószínűleg nincs könnyű dolgod.
A következő szempontokat szem előtt tartva kicsit könnyebben és gyorsabban lebonyolíthatod ezt a beszélgetést. Készülj fel a beszélgetésre, gondold át a mondanivalódat.
Mindig vedd figyelembe, hogy:
- Mennyi időd van a beszélgetésre?
- Akivel beszélsz mennyire nyitott az új dolgokra? Mennyire vannak előítéletei, mennyire rugalmatlan?
- Hosszú távú kapcsolatba kerülsz-e vele? Vagy csak futó megjegyzésről van szó egy ismeretlentől?
- Van-e az illetőnek bármiféle befolyása rád vagy gyermekedre?
- Tovább adhatja-e valakinek, amit tőled hall és nem torzítja -e el azt? Pl. az iskolapszichológus vajon köteles-e elmondani a gyerek tanárának azt, amit te megosztasz vele?
- A beszélgetésénél jelen van-e még valaki, akit a gyerek ismer, vagy bárki, aki félreértheti amit mondasz és torzítva adhatja tovább?
Csak röviden és velősen!
Ha abban a helyzetben vagy, hogy nem tudod milyen fogadtatásra számíthatsz, de valamit muszáj mondanod gyermeked érzékenységéről, foglald össze velősen, egy mondatban a lényeget. Ezt mindig gondold ki előre!
A helyzettől függően mondhatod például: „Azt hiszem segítségére lehet, ha tudja, hogy a gyermekemnek rendkívül érzékeny idegrendszere van. Észrevesz minden apróságot és könnyen túltelítődik ingerekkel, ha sok minden zajlik körülötte.”
Vagy: ha hirtelen megváltoznak a dolgok, vagy: ha fájdalom éri – mindig az adott helyzethez leginkább illő dolgot mondd!
Ha szeretnéd még jobban meggyőzni a beszélgető partneredet, arról, hogy az érzékenység egy teljesen normális és viszonylag általános dolog, azt is mondhatod, hogy: „A Föld népességének 15-20 %-a ilyennek születik.”
Jól jöhet néhány csattanós válasz!
Szükséged lehet néhány előre kigondolt hangzatos válaszra is, a leggyakoribb megjegyzések esetére.
Táblázatba szedtem néhányat a leggyakoribb megjegyzések közül és néhány példa-választ, amivel leszerelheted az akadékoskodókat!
| 1.„Ez a gyerek olyan félénk.” | „Érdekes, én nem látom annak. Lehet, hogy kívülről így tűnik, de ő ilyenkor valójában csak figyel, vagy éppen kezd hozzászokni a dolgokhoz. Szépen, lassan feloldódik ő, amikor már készen áll rá. Inkább fokozottan érzékeny, mint félénk. Előbb mindenre rá kell hangolódnia.” |
| 2.„Ez a gyerek túl érzékeny” | „Én szeretem, hogy ilyen. Esetleg csinált valamit, ami problémát jelent Önnek?” |
| 3.„Mi van ezzel a gyerekkel? Minden gyerek szereti a…”
|
„A gyerekek nagyon különbözőek abban, hogy mit szeretnek enni, vagy hordani, vagy játszani, vagy szabadidejükben csinálni, vagy tenni, ha túl nagy körülöttük a nyüzsgés stb….(a helyzethez illően). Ez az egyéniségüktől függ.” |
| 4. Durva, tolakodó megjegyzések esetére
|
„Nem az én gyerekem nem akarja ezt csinálni!”
„Ezzel nem segít neki/nekünk.” „Ezzel semmit nem fog elérni nála.” Ne fűzz hozzá további magyarázatot, csak meghúztad a határokat és ragaszkodj hozzájuk! |
Ha az érzékenység körül nagyobb konfliktusok támadnak
Amikor valaki szerint a gyermeked egyszerűen nem viselkedik normálisan, mondd el neki a saját meggyőződésedet vagy hivatkozz szakember véleményére.
Megcsillogtathatod frissen szerzett ismereteidet is, miszerint gyermeked személyiségtípusánál ez teljesen normális.
Ha pedig az illető hajthatatlan, mondd neki, hogy biztosan jót akar, de ennek a beszélgetésnek semmi értelme, és határozottan válts témát!
Amikor a megjegyzéseket szó nélkül hagyod
Dönthetsz úgy is, hogy nem szólsz semmit, ha valaki bántó vagy pontatlan megjegyzést tesz az érzékenységre. Ilyenkor azonban mindenképpen magyarázd meg a gyereknek, hogy miért választottad ezt a hozzáállást.
Rámutathatsz arra, hogy vannak olyan emberek, akik annyira nagyra vannak a saját véleményükkel, hogy meg sem hallgatnak másokat, nem érdemes győzködni őket.
De mondhatod azt is, hogy másképpen szeretnéd tisztázni a helyzetet!