Hogyan beszéljünk az érzékenységről másokkal

Amikor gyermeked veleszületett alkati adottságát meg kell beszélned a tanáraival, rokonokkal, családtagokkal, barátokkal, egy edzővel vagy más szülőkkel, valószínűleg nincs könnyű dolgod.

A következő szempontokat szem előtt tartva kicsit könnyebben és gyorsabban lebonyolíthatod ezt a beszélgetést. Készülj fel a beszélgetésre, gondold át a mondanivalódat.

Mindig vedd figyelembe, hogy:

  • Mennyi időd van a beszélgetésre?
  • Akivel beszélsz mennyire nyitott az új dolgokra? Mennyire vannak előítéletei, mennyire rugalmatlan?
  • Hosszú távú kapcsolatba kerülsz-e vele? Vagy csak futó megjegyzésről van szó egy ismeretlentől?
  • Van-e az illetőnek bármiféle befolyása rád vagy gyermekedre?
  • Tovább adhatja-e valakinek, amit tőled hall és nem torzítja -e el azt? Pl. az iskolapszichológus vajon köteles-e elmondani a gyerek tanárának azt, amit te megosztasz vele?
  • A beszélgetésénél jelen van-e még valaki, akit a gyerek ismer, vagy bárki, aki félreértheti amit mondasz és torzítva adhatja tovább?

Csak röviden és velősen!

Ha abban a helyzetben vagy, hogy nem tudod milyen fogadtatásra számíthatsz, de valamit muszáj mondanod gyermeked érzékenységéről, foglald össze velősen, egy mondatban a lényeget. Ezt mindig gondold ki előre!

A helyzettől függően mondhatod például: „Azt hiszem segítségére lehet, ha tudja, hogy a gyermekemnek rendkívül érzékeny idegrendszere van. Észrevesz minden apróságot és könnyen túltelítődik ingerekkel, ha sok minden zajlik körülötte.”

Vagy: ha hirtelen megváltoznak a dolgok, vagy: ha fájdalom éri – mindig az adott helyzethez leginkább illő dolgot mondd!

Ha szeretnéd még jobban meggyőzni a beszélgető partneredet, arról, hogy az érzékenység egy teljesen normális és viszonylag általános dolog, azt is mondhatod, hogy: „A Föld népességének 15-20 %-a ilyennek születik.”

Jól jöhet néhány csattanós válasz!

Szükséged lehet néhány előre kigondolt hangzatos válaszra is, a leggyakoribb megjegyzések esetére.

Táblázatba szedtem néhányat a leggyakoribb megjegyzések közül és néhány példa-választ, amivel leszerelheted az akadékoskodókat!

1.„Ez a gyerek olyan félénk.” „Érdekes, én nem látom annak. Lehet, hogy kívülről így tűnik, de ő ilyenkor valójában csak figyel, vagy éppen kezd hozzászokni a dolgokhoz. Szépen, lassan feloldódik ő, amikor már készen áll rá. Inkább fokozottan érzékeny, mint félénk. Előbb mindenre rá kell hangolódnia.”
2.„Ez a gyerek túl érzékeny” „Én szeretem, hogy ilyen. Esetleg csinált valamit, ami problémát jelent Önnek?”
3.„Mi van ezzel a gyerekkel? Minden gyerek szereti a…”

 

„A gyerekek nagyon különbözőek abban, hogy mit szeretnek enni, vagy hordani, vagy játszani, vagy szabadidejükben csinálni, vagy tenni, ha túl nagy körülöttük a nyüzsgés stb….(a helyzethez illően). Ez az egyéniségüktől függ.”
4. Durva, tolakodó megjegyzések esetére

 

„Nem az én gyerekem nem akarja ezt csinálni!”

„Ezzel nem segít neki/nekünk.”

„Ezzel semmit nem fog elérni nála.”

Ne fűzz hozzá további magyarázatot, csak meghúztad a határokat és ragaszkodj hozzájuk!

Ha az érzékenység körül nagyobb konfliktusok támadnak

Amikor valaki szerint a gyermeked egyszerűen nem viselkedik normálisan, mondd el neki a saját meggyőződésedet vagy hivatkozz szakember véleményére.

Megcsillogtathatod frissen szerzett ismereteidet is, miszerint gyermeked személyiségtípusánál ez teljesen normális.

Ha pedig az illető hajthatatlan, mondd neki, hogy biztosan jót akar, de ennek a beszélgetésnek semmi értelme, és határozottan válts témát!

Amikor a megjegyzéseket szó nélkül hagyod

 Dönthetsz úgy is, hogy nem szólsz semmit, ha valaki bántó vagy pontatlan megjegyzést tesz az érzékenységre. Ilyenkor azonban mindenképpen magyarázd meg a gyereknek, hogy miért választottad ezt a hozzáállást.

Rámutathatsz arra, hogy vannak olyan emberek, akik annyira nagyra vannak a saját véleményükkel, hogy meg sem hallgatnak másokat, nem érdemes győzködni őket.

De mondhatod azt is, hogy másképpen szeretnéd tisztázni a helyzetet!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük