Amikor az egyik szülő szuperérzékeny, a másik viszont nem

Természetes dolog, hogy a gyermeked életében rajtad kívül mások is részt vesznek, mindenkinek megvan a maga szerepe.

Bármilyen családszerkezetben is éltek, – apa-anya-gyerek vagy gyerekek, mostohaszülők, vagy egyedülálló szülő és egy nagyszülő vagy más családtag – minden helyzet rengeteget tanít a szuperérzékeny gyerekeknek mind a társas, mind a társadalmi életről és rugalmasságot is biztosít.

Abban az esetben, ha mindkét szülő szuperérzékeny, a gyermek igen értékes támogatást kap ebből a három vagy több fős kis csapatból, amely tiszteli az érzékenységet és mindent tud róla.

Amikor viszont az egyik szülő érzékeny, a másik pedig nem, sokszor előfordul, hogy a gyermek és az érzékeny szülő erősebben kötődnek egymáshoz, legalábbis időszakosan.

Vannak gyerekek, akiknél változó, hogy hol az apával, hol az anyával állnak közelebb egymáshoz. Ha fiúkról van szó, természetesen ez lehet az apával való azonosulás miatt is, mivel mindketten „fiúk”, vagy kedvenc közös időtöltésük miatt, ami olyan pasis dolog. 😊

És igaz ez a lányokra is az anyával való szorosabb kötődés esetén.

A mamával való erősebb kötődés, pedig előfordulhat valamilyen közös szenvedély, pl. a művészet vagy az írás szeretete és más érzékeny tulajdonságok miatt, ami közös bennük. A lányoknál pedig itt jelenik meg az azonosulás, a női értékek továbbvitele.

Lehetséges különlegesen szoros kapcsolat is a szülő és a gyermek között. Egy ilyen kapcsolatnak megvannak a maga örömei és a kockázatai is.

A kockázat általában csak akkor merül fel, ha ez a nagyon szoros kötelék már beárnyékolja vagy akár fenyegeti a szülők egymás közti kapcsolatát vagy olyan túlzóvá válik a szülő részéről, ami már visszaveti a gyermek fejlődését.

Ezesetben úgy tűnhet, hogy a gyerek szívesen fogadja, hogy intim kapcsolatban állhat a szülővel, csakhogy ő nem tudja még megítélni, hogy valami túlzás-e már, mert tapasztalat hiányában nincs lehetősége az összehasonlításra.

Amikor viszont az egyik szülő érzékeny, a másik pedig nem, az is felmerül kérdésként, hogy kinek mi a szerepe a nevelési stratégia kialakításában.

Olykor az érzékeny szülő kivonja magát ebből, mert úgy érezheti titokban, hogy az érzékenység valamiféle fogyatékosság, amit ő nem szeretne a gyermekébe belenevelni. Sokszor az érzékenységüket szégyenlő érzékeny apukák teszik ezt, akik sokat dolgoznak és amúgy is nagyon nehéznek érzik a gyermeknevelést és megterhelőnek a családi életet.

De egy érzékeny anyuka is dönthet úgy, hogy nem érzékeny férjére hagyja szuperérzékeny kisfiuk nevelését, hogy „igazi férfit” faragjon belőle, vagy érzékeny kislányát, hátha a férj majd talpraesettebbé és „lazábbá” tudja nevelni.

Gyakoribb azonban, hogy az érzékeny szülő vállalja magára teljesen a szuperérzékeny gyermek nevelését, ő játssza el egyszemélyben a tekintélyt és a védelmezőt is. Viszont ennek hatására az érzékeny szülő könnyen kirekesztettnek, haszontalannak és erőtlennek érezheti magát.

Ez nagyon rossz hatással bír mind a gyerekre, mind a párkapcsolatra.

Tehát fő a munkamegosztás a gyermeknevelés terén is! A gyermeknevelés csapatmunka! Ne bízzátok egyedül a szuperérzékeny párotokra ezt az erőpróbáló feladatot, hiszen nem érzékeny szülőként is rengeteg pozitív dologgal hozzá tudtok járulni a gyerekneveléshez:

  • kiegyensúlyozottságot
  • biztonságérzetet
  • kalandvágyat
  • lelkesedést nyújtva a gyermeketeknek.

Ne felejtsük el azt a fontos tényt sem, hogy az érzékeny gyermek személyisége fele részben a nem érzékeny szülő öröksége, így ezeknek a tulajdonságoknak a nem érzékeny szülő a szakértője is! 😊

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük