Valójában ez egy csodálatos tulajdonság, ami a szuperérzékenyeket megértő és intuitív vezetővé teszi. Ha valamit ápolgatni kell, abban nagyon ügyesek és jó megérzéseik vannak ahhoz, hogy mikor igényel odafigyelést egy kapcsolat.
Ez a fajta fogékonyság, már kisbabakorban kezdődik, hiszen minden csecsemő nagyon érzékeny a mamája vagy az őt gondozó személy hangulatára, mert a túlélése függ tőle. Nagyon fontos tehát a korai anya-gyermek kapcsolat és a biztonságos kötődés kialakulása. A szuperérzékeny babáknál ez még nagyobb jelentőséggel bír.
A kicsit nagyobb gyerekeknél jellemzően az fordul elő, hogy már jóval azelőtt érzékelik egy másik személy érzéseit, amikor az illető még nincs is tudatában a saját érzéseinek.
Az emberek legtöbbször letagadják a félelmüket vagy a haragjukat, de a gyerekek az erre utaló egészen apró jeleket is észreveszik. Emiatt azzal kell küzdenie, hogy ugyan tud a másik érzéseiről, de ezt nem mutathatja ki, vagy ezzel ellentétes szóbeli jelzéseket kap.
Nagyon sokat segíthetsz a gyerkőcödnek azzal, hogy ha képes vagy felismerni és kimondani az érzéseidet.
A szuperérzékeny gyerekeknek nagyon nehéz NEM foglalkozni azzal, hogy mit gondolnak róluk mások! Mert ösztönösen összehasonlítják magukat másokkal.
Viszont, ha úgy neveled a gyermekedet, hogy magabiztossá váljon, megkönnyítheted a dolgát. Akkor is észre fogja venni, ha figyelik őt, de azt fogja feltételezni, hogy tetszést arat náluk vagy egyszerűen nem tulajdonít jelentőséget az egésznek.
A mások érzéseire való fogékonysága miatt, lehet, hogy gyermeked úgy dönt, mások szükségleteit a sajátja elé helyezi. Így akar mindenkit megkímélni az érzelmi megrázkódtatástól. Ez egy védekező magatartás, amit csak néhány emberrel szemben és nem is tudatosan tanúsít.
Ezzel egyidőben másokkal szemben, lehet akaratos, szókimondó, sőt követelőző is.
Hogy Te mit tehetsz azért, hogy gyermekednek előnyére váljon a mások érzéseire való fogékonyság? Lássuk:
Idézd fel magadban, hogy te hogyan kezeled, amikor szembesülsz mások érzéseivel
Ha te nem érzel semmit vagy nem reagálsz mások szenvedésére, gyermeked kicsit egyedül marad ezzel a tulajdonságával és lehet, hogy kevésbé fog tisztelni téged.
Ha tagadod, hogy téged is érdekel, mit mondanak és gondolnak rólad mások, azt fogja hinni, hogy benne van a hiba, amiért ő viszont emiatt aggodalmaskodik.
Jó, ha tisztázol magadban olyan kérdéseket, mint például, mit érzel, ha egy katasztrófáról értesülsz? Felmerül-e benned, hogy egy ilyen esemény, hogyan egyeztethető össze pl. a vallás tanításaival. Előfordulhat, hogy gyermeked azt kérdezi tőled, hogy miért engedte a Jóisten, hogy ezek a rossz dolgok megtörténjenek? És hogy mit tehet egy gyermek azokért, akik a katasztrófát elszenvedték?
A legjobb, ha először magadban tisztázod ezeket a kérdéseket, majd felkészülve a válaszokra, megbeszéled a gyermekeddel is, mi lehet a megoldás, a jó hozzáállás az adott helyzetben.
Tanítsd meg neki, hogyan tud másokon segíteni
Például karácsony közeledtével üljetek össze megbeszélni, hogy van-e esetleg olyan játék vagy használatos kívüli ruha, aminek már nem veszitek hasznát, de másoknak örömet okozna, és ajándékozzátok el pl. a cipősdoboz akció keretében gyerekeknek vagy adjátok le egyházi átvevőhelyeken.
De beszéljétek meg azt is, hogy mi az, ami nem segít. Így például nem jó, ha állandóan rosszul érezzük magunkat mások szenvedése láttán. Megteszed, amit tudsz, de utána tovább kell lépned.
Alkalmazzátok a fele-fele szabályt, amikor mások véleményéről van szó. Ez azt jelenti, hogy mindig számíthatunk arra, hogy az emberek 50%-a helyeselni fogja amit teszünk, a másik 50% pedig nem.
Mivel úgysem járhatunk mindenki kedvében, nyugodtan tegyük azt amit a legjobbnak tartunk!
Figyeld meg, hogyan tartasz egyensúlyt a saját magad és mások szükségleteinek kielégítése között
Gondold át mennyire tudsz nemet mondani másoknak vagy mások véleményétől függetleníteni magad, miközben mindez rossz érzést okoz. A gyermeked valószínűleg utánozni fog!
Magyarázd el neki, hogy nyugodtan mondhat nemet és nem kell mindig törődnie mások véleményével
Senkinek sem jó az, ha mindenkinek meg akarunk felelni, vagy mindenáron segíteni akarunk valakinek. Persze megtesszük ami tőlünk telik, de nem vehetjük mindenki problémáját a nyakunkba, pláne, hogy nem okozhatnak nekünk álmatlan éjszakákat!
A saját gondjaidat és a másokról alkotott véleményedet inkább tartsd meg magadnak
A szuperérzékeny gyerekek fantasztikus tanácsadóvá tudnak válni, különösen, ha a szülőnek nincs más közeli barátja vagy bizalmasa. De ez túl nagy teher, még a legbölcsebb gyermeknek is.
Hiszen ő még most tanulgatja, hogyan nézzen szembe a világ nyomasztó próbatételeivel, és ehhez belőled kell erőt merítsen. Semmiképpen sem az a feladata, hogy egy gondterhelt felnőtt támasza legyen.
És ha állandóan azt hallja, hogy másokat kritizálsz, úgy egyre inkább meg lesz győződve arról, hogy ez egy általános emberi magatartás és felette is ugyanígy ítélkeznek mások.
Amikor csak lehet, engedd meg neki, hogy válasszon
Ez egy nagyon fontos dolog! Még ha csak lassan is tudja csak eldönteni, mit szeretne vagy ha már előre tudod, hogy mit fog választani, akkor is kérdezd meg tőle: „Mit kérsz egy zsemlét vagy inkább pirítóst?” „Inkább elhívnád hozzánk Petit vagy te szeretnél menni hozzájuk?” Érezze, hogy fontos számodra, hogy ő mit szeretne.
Az is megtörténhet, hogy véleménye, érdekei ütközik valaki máséval, vagy valaki azt mondja, hogy rossz döntést hozott vagy nem jó az ízlése. Ilyenkor mondd el neki, hogy röviden vegye fontolóra ezt a véleményt, mert lehet, hogy ez egy józan tanács, amit jó szándékkal adtak, de neki is joga van az önálló véleményéhez és ahhoz, hogy a saját tapasztalatait megszerezze.
Gyakoroljátok az együttérzést és a megértést
Figyelj arra, hogy amikor csak lehet, a család minden családtag kívánságait egyformán meghallgassa és tiszteltben tartsa.
Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy az együttérzés és megértés mindenki felé egyenlő mértékű és kölcsönös legyen, tehát ne mindig a szuperérzékeny gyerek engedjen.
Ha netán két szuperérzékeny gyereked is van bevezethetitek a „nap főnöke” rendszert. Amikor az egyik gyerek a „főnök” ő ülhet a kocsiban az első ülésen, felveheti a telefont, először vehet az édességből vagy foghatja a kutya pórázát, vagyis élvezhet minden olyan kiváltságot, amit mind a két gyerek szeret. Másnap a másik gyerkőcön a sor!
Így mindketten tudják, hogy a saját napjukon azt csinálnak ami jólesik, anélkül, hogy bárki másra tekintettel kellene lenniük. Ennek a tudata, nagy megkönnyebbülés és igen fontos tapasztalat lehet egy szuperérzékeny gyerek számára. Fontos, hogy érezze, nem kell, hogy lelkiismeret furdalása legyen, amiért az ő kívánsága teljesült.