Honnan tudhatod, hogy gyermeked nem szuperérzékeny?

A szuperérzékeny teszt alapján már nagy valószínűséggel meggyőződhettél arról, hogy gyermeked fokozottan érzékeny-e. Lehet azonban, hogy maradt még benned némi bizonytalanság ezzel kapcsolatban.

Leírtam neked még néhány szempontot, vedd számításba azokat is, hogy segíthessen levonni a megfelelő következtetést.

Valószínűleg nem szuperérzékeny a gyermeked, ha csak egy dologra érzékeny, különösen, ha ez olyasmi, ami az életkorából fakad.

Például az első életév második felében a gyerekek többsége fél az idegenektől, kétéves korában kényessé válik arra, hogy miként történnek körülötte a dolgok.

Egyébként pedig minden kisgyereket zavar a nagy zaj, rosszul éli meg, ha elválasztják a szüleitől és majdnem mindegyiküknek vannak néha rémálmai.

Valószínűleg nem szuperérzékeny a gyermeked akkor sem, ha nem voltak érzékenységre utaló jelei addig, amíg valamilyen nagy megrázkódtatás nem érte, vagy nem történt valami nagy változás az életében – testvér születése, válás, költözés, óvoda vagy iskola váltás.

Ha gyermeked személyisége hirtelen megváltozik és ez nagyon zavaró és tartós változás – például nem eszik, állandó félelmei vannak, magába fordul, mindig konfliktusokba keveredik, vagy hirtelen nagyon sötéten kezdi látni magát vagy a világot – érdemes szakemberekkel megvizsgáltatni, gyermekorvossal, gyermekpszichológussal.

Nagyon fontos, hogy a szuperérzékeny gyerekek ugyanis születésüktől fogva érzékenyek, nem pedig hirtelen válnak azzá, és különleges érzékenységük nem csak negatívumokban nyilvánul meg.

Válaszreakcióik erőteljesebbek, mint a nem érzékeny gyerekeké, de egy normális határon belül maradnak.

A szuperérzékenyek minden egyéb téren normálisan viselkednek:

  • megfelelő időben kezdenek el járni és beszélni,
  • bár kicsit később lesznek szobatiszták és a cumit is később tudják elhagyni,
  • egészséges érdeklődést mutatnak az emberek és a környezetük iránt,
  • örömmel kommunikálnak minden ismerőssel,
  • otthon és barátaikkal szívesen beszélgetnek,
  • könnyen ki tudják fejezni magukat és meghallgatnak másokat,
  • ismerős környezetben felszabadultan viselkednek, de lehet, hogy az oviban és iskolában kevesebbet szólalnak meg.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük